Névre szóló mesekönyv tingatinga stílusban

A tingatinga festészet modern művészeti iskola, saját történettel. Edward Saidi Tingatingáig nyúlik vissza, aki az 1960-as évek végén kezdett festeni Dar es Salaamban. Négyzet alakú táblákon dolgozott erős színekkel, és főleg állatokat ábrázolt, de embereket is. Sikere híre ment, és fiatal festők csatlakoztak hozzá. Így jött létre az iskola, amelynek központja hamarosan Msasani lett, egy Dar es Salaam melletti falu.

Kerékpárlakkal, fényes zománcfestékkel festettek farostlemezre. Az anyag adja a képek fedő, ragyogó felületeit. Ehhez jönnek a tiszta kontúrok és a formák belsejében lévő minták: pontok, csíkok, íves vonalak. Hogy a festék szinte lakkszerűen hat, a megjelenéshez tartozik.

Tingatinga 1972-ben meghalt, az iskola tovább működött. A Smithsonian Libraries Yves Goscinny festészetről szóló könyvét így foglalja össze: az alapító 1970-ben kezdett öt tanítványt kiképezni, név szerint Simon George Mpatát, Tedót, Ajabát, Lindát és Adeusit. Ez az első nemzedék egy másodikat képezett ki, és az alapító körüli szűk kör megnyílt. Az összefoglaló szerint egy szövetkezet veszi át az értékesítést és a marketinget, és a festészet sokrétűbbé vált.

Közben a stílus is változott. Tingatinga saját képei rendezettek voltak, többnyire egyetlen állatot mutattak. A későbbi festők a szabad felületet növényekkel és további állatokkal töltötték meg, újabban pedig városi jelenetek és elbeszélő képek is megjelentek. A mi sűrűn kitöltött, erősen mintás megjelenésünk ezért inkább a későbbi festőnemzedékekhez áll közel, mint az alapító takarékos, korai tábláihoz.

A mi képeink mai mesekönyvi átdolgozások, és szabadon átültetik e hagyomány elemeit: az erős kontúrokat, a fedő színeket, a mintákat. A gyerek az erdei folyónál a mintaképen és a könyv szereplői ehhez a szabad átültetéshez tartoznak, a tingatinga festészetben nem fordulnak elő.