Névre szóló mesekönyv andoki textilminták ihletésével

Az „andoki textilművészet” nem egyetlen hagyományt jelent. Az Andok vidéke sok kultúrát foglal magában, és a szövés a Metropolitan Museum of Art szerint a legrégebbi és legsokrétűbb művészeti formák közé tartozik, jóval az Inka Birodalom előtt, amely nagyjából 1470-től 1532-ig állt fenn. Jelentős textilállomány származik többek között a paracas (nagyjából Kr. e. 800 és 100 között), a nazca (nagyjából 100 és 700 között), a wari (nagyjából 600 és 1000 között) és az inka kultúrából. Ezeknek a korai daraboknak a szövőnői és szövői többnyire névtelenek maradtak.

A textil az Andokban több volt dísznél. Mivel a korai kultúrákban nem volt írás, a Met bemutatása szerint lényegesen hozzájárultak információk, valamint társadalmi és politikai üzenetek továbbadásához. A wari tunika az összetartozás egyik legfontosabb jele volt, a finom inka ruhák pedig a császárnak, a nemességnek és az általa megajándékozott személyeknek voltak fenntartva. A cuscói vidék szövőnői mintáikba ma többek között a tájat, az eget és a közösség életét szövik bele.

Ennek a képnyelvnek az alapja a kézművesség: festett szálak, fonott fonal és különböző szövésszerkezetek. A hátpántos szövőszék, amelynél a szövőnő a láncszálak feszességét a saját testével szabályozza, a Met szerint legalább Kr. e. 1500 óta használatban van, és a cuscói vidéken ma is használják. Mivel minden szövet függőleges és vízszintes szálakból áll, a geometrikus formák, mint a rombuszok, a cikcakk és a lépcsős hullámminták, jó részt magából az anyagból adódnak.

A spanyol hódítás után, a 16. században is tovább szőttek, különösen Peru és Bolívia déli felföldjén. A Centro de Textiles Tradicionales del Cusco központot 1996-ban alapították a chincheroi szövőnők és támogatóik. A vidék tíz szövőközösségével dolgozik együtt, és segít megőrizni és újraéleszteni a technikákat, a természetes színezékeket és a mintákat.

A mi képeink szabad átültetések. Textileket nem utánoznak, és hagyományt sem rekonstruálnak. A színeket, a cikcakk szegélyeket, a lépcsős rombuszokat és a szövetrács lépcsőzetes éleit veszik át, és egy mai mesekönyvi jelenetbe helyezik őket. Az erdő, a róka és a folyó a gyerek történetéhez tartozik, nem egy meghatározott textilhagyományhoz. Hogy egy minta melyik közösséghez tartozik és mit jelent, azt a képek nem adják vissza.