Névre szóló mesekönyv minhwa stílusban

A minhwa a Joseon-korban jött létre és virágzott, amely 1392-től 1910-ig tartott. Eleinte udvari festők dolgoztak a palotáknak. Később a középosztályból és az alsóbb rétegekből származó festők készítettek képeket egyszerű embereknek. Sokan közülük vándoroltak, gyakran az ünnepeket követve, és megrendelésre dolgoztak. A nevük általában nem maradt fenn. Ez is a történet része: a minhwa sok kéz művészete.

A képek mindennapi használatra készültek. Falakat, ajtókat és paravánokat díszítettek, újévkor kitették őket, hogy az év szerencsét hozzon. Kívánságokat fejeztek ki: szerencsét, jólétet, egészséget és hosszú életet. A „hosszú élet tíz jelképe” motívum egy elterjedt felsorolás szerint a napot, a hegyeket, a vizet, a sziklákat, a fenyőket, a felhőket, a teknősöket, a darukat, a szarvasokat és a halhatatlanság gombáját fogja össze.

Az állatok és növények jelentést hordoznak. A halak jólétet jelentenek, az őszibarack örök életet, a bazsarózsa gazdagságot, a daru hosszú életet, a fenyő szintén. A humor és a gúny is a képvilág része: a tigris és a szarka motívumát a Joseon-társadalom rangsorának szatírájaként értelmezik.

A „minhwa” elnevezést a 20. század elején Janagi Szóecu japán esztéta vezette be. Egyes koreai szakemberek ezért a régebbi „szokhva” kifejezést részesítik előnyben a népi festészetre. A japán gyarmati uralom és a koreai háború idején a hagyomány visszaszorult; az 1980-as években újjáélesztették, és ez a fellendülés mind a mai napig tart.

A mi képeink ennek a hagyománynak a szabad átültetései. A sík elrendezés, a kontúrok, a színvilág és a díszítő növények a minhwából erednek. Hogy egy róka európai erdei folyó partján ül, a mi találmányunk, és a történeti népi festészetben ilyen nem fordul elő.